IRODALOM TÉTELEK
|
Jókai Mór: Az arany ember férfi- és nősorsok Jókai Mór 1825-ben született Komáromban. Az ő munkássága teremtette meg Magyarországon a modern értelemben vett olvasóközönséget. Irodalmunk legtermékenyebb regényírója volt. Munkásságának második korszakában, 1872-ben írta Az arany ember címmel egyik leghíresebb és legsikeresebb regényét. Nevezik a kiábrándulás regényének is, mert Jókai csalódott az akkori kapitalizmusban, amin a mű alapszik. A regényben megjelennek a kor politikai válságjelenségei, Jókai magánéleti problémái: feleségének elhidegülése, féltékenykedése, egy késői romantikus szerelme, illetve Komárom, gyerekkorának helyszíne is. Az arany ember főszereplője Timár Mihály, egy kereskedő, rá vonatkozik a cím, ő áll az események középpontjában. Jelleme rendkívül összetett és bonyolult. A mű elején szokásos Jókai-hősként ismerjük meg, aki nem ismer akadályokat, rendkívüli teljesítményekre képes mesehős. Bátor, ügyes, erkölcsileg igényes és feddhetetlen. Azonban meginog, Kacsuka tanácsa szerint vállalja a megvesztegetést, alkalmazkodik a korrupt világhoz. Ezzel önmagával kerül konfliktusba, amit belső monológokból tudunk meg. Ahogy nő tekintélye mások szemében, úgy nő benne a lelkiismeret-furdalás, az önvád. Alapvető tisztességét ugyan megtartja, becstelenné nem lesz, de boldogságát elveszíti. A külvilág szemében ő egy erényhős, aki az ország felemelkedéséért és gyarapodásáért dolgozik, vagyonát jótékonykodásra használja. Holott ő csak Brazovicsot akarta tönkretenni, kettős életet él, egyik asszonyáról sem tud lemondani, növekszik a lelki küzdelme, csalását próbálja jóvátenni segítőkészségével. A pénzéből sok embert segít, például Fabula János barátját, de ugyanezzel a sikertörténettel kergeti Brazovicsot öngyilkosságba. A történet két szálon fut, Timár két élete két külön világ. Az egyik a valós kapitalizmus, Komárom, ahol Timéa férjeként mérhetetlenül boldogtalan, az öngyilkosság felé sodródik, mikor megtudja, hogy felesége is boldogtalan, saját magát pedig már teljesen becstelennek, csalónak tartja. A külvilág nagy tisztelettel tekint rá. A másik a Senki-szigete, ami kontrasztként áll szemben a valós világgal. Nem tartozik egy államhoz sem, nincs jelentősége a pénznek, kétkezi munkájából él boldogan Noémival és Teréza mamával a természetben. Ez a helyszín egy idilli sziget, ám ez sem maradhatna fenn a külvilág nélkül,mert cserekereskedelemből élnek. Végül a véletlen segít neki a megoldásban. Már éppen elhatározta, hogy öngyilkosságot követ el, amikor Krisztyán Tódor hulláját megpillantja a Balaton jege alatt. Krisztyán Tódor halálával elmenekülhet a világból, tudatosan el kell zárkóznia másoktól, hogy Noémivel boldogan élhesse életét. Bukását saját jelleme okozta, végleges feloldozást nem kap, de megmenekülhetett. A mellékszereplők jellemei egyszerűbbek. Nem igaz rájuk, hogy csak pozitív vagy csak negatív tulajdonságuk van, hiszen a pozitív szereplőknek is vannak rossz tulajdonságaik, és a negatív szereplők sem igazán gonoszak, bár vannak végletes szereplők is. Krisztyán Tódor Timár alteregója, az egyedüli szereplő, aki ismeri titkait, hogy nem igazán becsületesen gazdagodott meg. Ő akarta volna Csorbadzsi kincseit megszerezni, később a Senki-szigetén is ő szeretett volna élni, végül a valós életben vette át Timár helyét. Timárt megzsarolta, Noémit és vele a szigetet akarta tőle elvenni. Timár kabátjában hagyta el Timár balatoni nyaralóját, majd a Balaton vizébe fulladt. Mikor a holttestét megtalálták, azt hitték, hogy Timár Mihály halt meg, így menekítette meg a főhőst a teljes bukástól. Nem egyértelműen negatív szereplő. Züllött kalandor és kém, de nem ilyennek született, apja tönkremenetele formálta romlottá. Az író kiábrándultságát képviseli. Véleményét Krisztyán Maxim (Tódor apja) híres mondata tükrözi: „Akinek pénze van, az azt mind lopta...”. Kacsuka főhadnagy a korrupt államgépezet egyik figurája. Motiválatlan változásokon átmenő alak, úgynevezett Jókai-torzó. A regény első felében ő tette Timár jellemét is rosszá, gátlástalan hozományvadász, aki Timéát is becsapta udvarlásával. Később azonban megváltozik, és párbajt vív Timár helyett, és szerelmét, Timéát nem látogatja meg özvegységében sem. Timéa iránt érzett kitartó és néma szerelme emeli meg alakját szemünkben. A három fő nőalak a romantikus regények három fő nőtípusát képviselik. Timéa az egzotikus nő, aki mindvégig titokzatos marad, nem tudjuk, hogy mi zajlik benne, ezért hívják „az alabástrom szobor”-nak. Kétszer elpirul, amikor édesanyja képét meglátja és amikor Kacsukát megismeri. Ez jelzi, hogy vannak érzelmei, csak nem mutatja ki, vagy nincs módja rá, hogy kimutathassa azokat. Idegensége miatt kiszolgáltatott, férjéhez a hála köti, mártírként viseli Timár életmódját, tűri ahogyan Athalie-t is tűrte. Athalie gonosz volt vele, elhitette vele, hogy Kacsuka belé szerelmes és nem is Athalie a menyasszony, hanem ő. Mindig régebbi ruhákba öltöztette, régimódian hordatta haját, és azzal hitegette közben, hogy most az náluk a divat. Hajlamos a szenvedésre, soha sem boldog igazán. Ezért nem élhet boldogan Timár halála után sem. Amikor kiderül, hogy Athalie akarta megölni őt, Athalie a szemébe mondja, hogy nem hagyja, hogy boldog legyen és hogy rajta kívül csak Timár ismerte a rejtekajtó titkát, ahonnan a gyilkossági kísérlet bizonyítékait előkerítették. Így tudatta Timéával, hogy férje, Timár Mihály még él. Tragikusan szép alakja kiváltja az olvasó rokonszenvét és szánalmát. Athalie a démoni nő, Timéa ellentéte. Visszautasított szerelme, vagyona elvesztése miatt válik jogosan mérgessé, ezért nem hagyja, hogy Timár és Timéa boldogok lehessenek. Kacsuka főhadnagy menyasszonya volt, ám apjának öngyilkosságával a család elveszítette vagyonát. Élete számára tragikus módon változott meg: ő lett Timéa cselédje, ráadásul Kacsukához sem mehetett feleségül vagyon nélkül. Ezután már csak az a célja, hogy Timéát boldogtalanná tegye. Meg akarta ölni Timéát álmában, de rájöttek, hogy ő volt a merénylő. Ám célját elérte, mert Timéának elárulta, hogy férjén kívül senki nem ismerte a rejtekajtó titkát. Tehát a férje még mindig él valahol. Athalie a leginkább életszerű alak a női szereplők közül. Nem lehet egyértelműen elítélni, szenvedélyessége irányítja. Noémi a romantikus nőideál megtestesítője, a végtelenül eszményített nő. A világtól elzártan él, nem ismeri a gonoszságot, a rosszat, egyetlen célja férje boldogítása. Ő a legkevésbé életszerű, tisztán pozitív szereplő. Gyönyörű, fiatal, tiszta, romlatlan, a nőiességből minden megtalálható benne ami kedves, és minden hiányzik belőle, ami bántó. A szigeten él anyjával, Terézával. Születik egy gyermeke, ám meghal. Azonban utána is születik egy fia, akit később Timárral nevelnek fel közös házukban a társadalomtól elvonultan. A három romantikus nőalak mellett megjelenik a műben három zsánerfigura is: Teréza mama, Zófi mama és Fabula János. Teréza mama, aki az író romantikus eszméinek képviselője, a rezonőr. Teréza férje kezességet vállalt Krisztyán Tódor apjának, aki becsapta őt, ezért a hatalmas mértékű adósság miatt mindenüket elveszítik. Teréza férje öngyilkos lett, Teréza mama a lányával a társadalomban csalódva elvonultan élt tovább a Senki Szigetén. Zófi mamát az Brazovics-ház úrnőjeként ismerjük meg, ő eredetileg egy szolgálólány volt, férje emelte őt fel magasabb rangra. Rendkívül jóindulatú szereplő, a végén már ő is félt saját lányától, Athalie-tól. Fabula Jánost a mű elejétől kezdve Timár Mihály barátjaként és őszinte híveként ismerjük meg. Ő az adomák egyszeri emberének képviselője. A kapitalizmusban való csalódást a mű megoldása is mutatja. A pénzt mindenki elveszítheti, de a szeretet és a család által elérhetjük boldogságunkat. LETÖLTÉS
|
| |||||||